IH, (1)
IH, (1), indulatszó. 1) Széles, jó kedvet, örvendezést jelent. Ih ha! ih huhu hu! innen származik: ih-og, jó kedvében nevet, ih hangon kiált. 2) Jelent boszuságot. Ih! ne bánts. Ih! mit akarsz ismét? máskép: eh! 3) Hangutánzó gyök, melyből ihl, ihlel, ihlelés stb. származékok erednek, s jelent fínom, gyönge fuvást, lehelést; rokon ah gyökkel
