IK, (1)
IK, (1), mint iker gyöke, kétségtelenül egy eredetű a tatár ike, török iki, csuvas ikke (= két) szókkal. A szintén ,kettő‘-t jelentő szirján kyk v. kik, vogul kiti v. kit, lap kvekte, szuomi kaksi, mongol khujar is, ide tartozóknak látszanak. A magyarban a tájdivatos üklü két szarvú ágast jelent. V. ö. ÜKLÜ és ÜKÖRKE. De talán nem hibázunk, ha a magyar iga szót is ide sorozzuk, mely a finnben ies (ikeen, Fábián István); és a latin jugum-mal közel rokon góth juk szót, mely am. pár. Az iker szóhoz hangokban közel jár bokor szó is, melynek jelentése mint tudjuk: ,pár‘ vagy ,páros‘ is.
