~IK, (4)
~IK, (4), osztó számnevekhez függesztve, melyeket l. ~AD, (2), alatt, ezeket sorszámokká alakítja, pl. másod-ik, harmad-ik, negyed-ik stb. Fölveszik az ,egy‘ és ,más‘ szók is: egyik, másik. Az ,első‘ magában is sorszám levén, ehez többé nem járul, de a magasabb számokban már egyedik áll, pl. tizenegyedik, huszonegyedik, százegyedik, száztizenegyedik, ezeregyedik, ezerhuszonegyedik stb. és ,második‘ helyett: kettedik, pl. tizenkettedik, százkettedik. Eléjön ezen rag a törökben is evvelki (= első) szóban. Nem egyéb, mint a ki névmás, mi leginkább megtetszik mindenik szóból, mely eredetére nézve mindenki szóval azonos. Az -adik, -edik, -ödik, -odik ragok pedig nem egyebek, mint az egyik szónak a hangrendhez képesti módosulatai: második = másegyik, harmadik = háromegyik, negyedik = négyegyik, tizedik = tízegyik, századik = százegyik, ezredik = ezeregyik stb.
A sínai nyelvben ezen ik = kó, pl. i-kó-niù am. egyik nő.
Nevezetes, hogy a régieknél egyik és másik harmadik személyrag nélkül állanak, egyike és másika helyett, pl. a hajók egyikbe, e helyett: a hajók egyikébe.
