Í, (1)

Full text search

Í, (1), a kicsi í, hosszasan ejtve; tizenhatodik betü a magyar ábéczében, s az önhangzók közt hetedik. Tartozik rendszerént az éles hanguak sorába, s mind mély, mind magas hangu szókban eléfordúl, vagyis itt is, sajátlag két egymástól különböző í-t, mélyet (v. vastagot), és magasat (v. vékonyat) vehetünk fel. Éles vékony hangjánál fogva sivító-nak is mondható. Vannak azonban oly hosszú í-k is, melyek részint hosszú é-vel, részint hosszú ű-vel váltakoznak, pl. émelyeg, ímelyeg, émett ímett, éperedik íperedik, hézag hízak; mív mű, hív hű stb. miért ismét két különböző í-t, öszvesen négyfélét vevénk fel az Előbeszéd 44, 45, 46. lapjain.
A tájbeszédekben általán minden hosszú í könnyen megrövidűl, (mint az ú és ű is), mit az irodalom is követ. Hanem a verselésen kivül jobb hangzás kedveért e szabályt követhetjük: Ha a gyökszók önmagukban állanak, a hosszú í lehetőleg változás nélkül álljon, pl. íj, ír, ív, íz, hí, szí, ví. Ellenben bármely gyökökhöz, ha oly rag vagy képző járúl, melyben hosszú hangzó van, akkor a gyök í-je inkább röviden ejtessék, mint: bír, biró, birál, birság; íte, itél, itélet, itész; íge, igér, igéret, igéz, igény; hízik, hizás, hizó, hizlal; íz, izes, izetlen, izlés; ír, irás, irkál; íz, izom, izmos; íj, ijas, ijaz, ijász; víz, vizes, vizel (ezeket t. i. a víz-től származottakat az általános szokás is röviden ejti). A gyökszók végén eléforduló í, midőn hangzós ragot vesz föl, szintén megrövidűlhet, kivált v vagy j segédbetü fölvételével, mint: hí, hi-v-ok, hi-v-ás, hi-v-atal; , ri-v-ás, , si-v-ok, si-v-ás, si-v-alkodik; , vi-v-ás, vi-v-ok; szí, szi-j-as, szi-j-ács; nyí, nyi-v-es, nyi-v-elődzik (nyihelődzik). Néha már maga a gyökszó hangzatosság vagy határozottság kedveért fölveszi a segéd betüt, mint: hív, szív, mív, nyív, vagy ű-re változik: hű, szű, mű, nyű. Némely származékokat már maga az általános nyelvszokás is állandóan röviden ejt, pl. bír birkozik, birodalom, ír irkál, iroda, irodalom, víz vizes, tíz tizenegy, tizenkettő stb.
Némely ikerszókban a hosszú a vagy o hangzóknak kicsinyített változata, mint: ím-ám, ímmel-ámmal, díb-dáb, líg-lóg, nyím-nyám. Az ít képzőjü átható igékben az eredetibb régies ój, éj, ó, é-ből változott által, mint: szabadót, szabadojt, szabadejt, szabadét, szabadí; tanót, tanojt, tanejt, tanét, tanít, miről részletesen l. Bevezetés 133–134. . VIII. alatt. Továbbá, mint ékvesztő önhangzóról l. ugyanott 47, 48. l. Valamin a rövid i, hasonlóan a hosszu í is általán kétféle: vastag és vékony hangu, s amaz vastag, emez vékony hangu ragokat és képzőket veszen föl, pl. híg, higak, higgad, higany; (ige) hivás, hivat, hivok; ír, irás, irat, irok; szív (ige) szivok, szivás, szivar, szivárog; szív (főnév) szivem, szived, szives; hív (fn. és mn.) hivek, hivség, hivtelen stb. mint elül is érintők. V. ö. rövid I.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi