ÍGÉZ
ÍGÉZ, IGÉZ, (íg-e-ez) áth. m. igéz-tem, ~tél ~ětt. 1) Eredetileg bizonyos igékkel, pl. dicsérő szavakkal vagy babonás kifejezésekkel megbűvöl, meg ront valakit, mint a boszorkányokról, kuruzsló vénbanyákról még most is ily véleménynyel van a köznép, s a kis gyermekek némely nyavalyáit annak szokta tulajdonítani, hogy a látogatók megigézték. 2) Szélesb ért. erős nézéssel, bámulással vagy akármely más szerrel megbabonáz. Úgy néz rám, mintha megakarna igézni. A boszorkányok megigézték. Ide tartozik ezen kifejezés is: Megverte a gyermeket szemeivel. 3) Költőibb ért. kellem, kecs, szépség által megbájol, elragad. Mind ezen értelmet találjuk e székely népdalban:
„Anyám, édes anyám!
Fiad nagyon beteg,
Nem szükség orvosság,
Mégis nagyon beteg.
Fiad nagyon beteg,
Nem szükség orvosság,
Mégis nagyon beteg.
,Nem más mint igézet!‘
Találtad jó anyám.
,Vénasszony igézet!‘
Nem az, édes anyám.
Találtad jó anyám.
,Vénasszony igézet!‘
Nem az, édes anyám.
Szomszédunkba lakik
A bájos igéző,
Erzsi egy kis hamis
Kékszemű lyánka ő.“
A bájos igéző,
Erzsi egy kis hamis
Kékszemű lyánka ő.“
| Kriza J. gyüjt. |
4) Székely tájszólás szerént megigézni annyi is, mint igérni, fogadni.
