ÍNY
ÍNY v. INY, fn. tt. íny-t, tb. ~ěk. Gyöke az állati testnek rostos részeit jelentő in, mely vékonyhangu ragozással és y által lágyítva kicsinyített értelemmel bir. 1) Kemény vöröses hús, mely a fogak tövét és az állkapczát körülveszi. Vastag, megdagadt íny. Az ínyeket tisztogatni. A fogat ínyestül kirántani. 2) Szájpadlás, azaz a szájnak felső boltozata a fogaktól kezdve a nyeldeklőig. A nagy forróság és szomjuság miatt ínyemhez ragadt a nyelvem. A forró leves vagy erős dohány lehúzta ínyéről a bőrt. 3) Átv. ért. tetszés, ízlés. A fűszeres étel csiklandozza ínyét. Ínyére van, amit mondottam. Nincs ínyére a beszéd. Nem lehet minden embernek ínyére tenni. Ez az ő ínye szerént van.
