ÍR, (1)
ÍR, (1) v. IR, (1), (erő szóval rokonnak látszik, minthogy gyógyerő van benne; egyébiránt a finn nyelvben: ihra, s közel áll hozzá előtéttel a hellén μυον, német schmieren, s a magyar zsír is); fn. tt. ír-t, tb. ~ěk, ritkán: ~ok. Gyógykenőcs. Írt rendelni a sebre. Írrel bekenni a fájós tagot. Nem lehet minden sebet egy írrel begyógyítani. Kantaír, am. mérges gyógyszer, kenőcs.
