ÍRÍGYSÉG
ÍRÍGYSÉG, IRIGYSÉG, (ir-így-ség) fn. tt. irigység-ět. Indulat vagy inkább szenvedély, melynél fogva valaki más java vagy szerencséje fölött szomorkodik, s azt inkább önmagának kivánja. A keresztény erkölcstanban a hét főbűnök egyike, mely t. i. több más bünök, úgymint: harag, rágalmazás, káröröm stb. kútforrása szokott lenni. Kaján irígység. Kenyér-irígység. Valakit irígységből rágalmazni. Az irígyek meghalnak, de az irígység soha sem. (Km.).
