ÍRÓ, (3)
ÍRÓ, (3), IRÓ, (3), (ír-ó) fn. tt. iró-t. A megköpült tejfölnek savanyú leve, mely a vaj elválasztása után fenmarad. Gyöke valószinüleg a kenést, kenőcsöt jelentő ír, minthogy az iró mintegy bekeni, betakarja a vajat, vagy hogy oly minőségü, oly sürű mint az ír vagy kenőcs. Hellénül ορος, ορρος. Megjegyzésre méltó, hogy a tejnek mesterségesen kifejtett részei jobbára egy alakú, vagyis képzőjü szavakkal neveztetnek, ú. m. iró, turó (hellénül τνρος, am. sajt), savó, tarhó. E három utóbbi elemzését l. saját rovataik alatt.
