JAJ
JAJ, hangutánzó indulatszó; rokon vele fáj, 1) a nagy bánat vagy fájdalom miatt siránkozók hangja. Jaj nekem! Jaj oda vagyok. Jaj! meg jaj! Jaj! jaj! jaj! Oh jaj! Jaj be fáj! Jaj, baj! Jaj mit tegyek? Jaj hová legyek? Jaj nekünk!
„Mert te tőled el kell válnom
Jaj be nagyon fájlalom.
Jaj már nekem, neked is,
Jaj a szívem, szíved is
Szorongatja a szerelem,
Járja bús szívemet is.“
Jaj be nagyon fájlalom.
Jaj már nekem, neked is,
Jaj a szívem, szíved is
Szorongatja a szerelem,
Járja bús szívemet is.“
| Népdal (Erdélyi J. gyüjt.). |
2) Élünk vele fenyegetődzésül. No jaj nektek, ha kézre kerültök. Jaj annak az embernek, ki által botránkozás jön e világra. Jaj tinektek képmutatók. (Evangy.). 3) Olykor boszonkodásra, ellenkezésre mutat. Jaj, csak ne beszélj olyat. Jaj, dehogy van az úgy. Jaj, jobb volna erről hallgatni. – Megegyezik vele a görög αι, ουαι, a latin vae, a régies német vaj, góth vái, wai, héber 
, török wai, sínai hái (dolor) stb.
, török wai, sínai hái (dolor) stb.
