JÁSZOL, (1)
JÁSZOL, (1), (illirül jaszlo, csehül jeszle, a jeszt (enni) szóval rokonok) fn. tt. jászol-t v. jászlot, tb. ~ok v. jászlok. Személyraggal: jászolom, jászolod, jászola stb. vagy jászlom, jászlod, jászla stb. Ólakban és aklokban hosszukás vagy kerekded alaku rekesz, melyhez a barmokat hozzá kötik, s melybe eleségöket adják. Lovak jászola, ökrök, tehenek, borjuk jászola. Hosszu jászol, kerek jászol. Jászolhoz kötni a csikót, tinót. A jászolból az ízéket kitakarítani. A jászolt tisztán tartani. Találtok egy gyermeket pólyákba takarva és a jászolba helyheztetve. (Lukács ev. 2.12.).
