JÓS
JÓS, (jó-os) fn. tt. jós-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. 1) Személy, ki bizonyos jegyekből, pl. csillagokból, kártyából, tenyér vonásaiból stb. holmi titkokat födöz fel, vagy jövendőt mond, s minthogy az illető kérdezősködők kiváltképen valami jót akarnak az ily személyektől hallani, innen veszi eredetét a jós nevezet. Ilyenek voltak a régi görögök jövendölői, kik beburkolt, homályos, kétértelmű mondatokban felelgettek. Olympiai, dodonai jósok. 2) Bibliai ért. Istentől fölvilágositott, kitünő emberek egyike, kik időről időre feltüntek, s a népet keményen feddették gonoszságuk miatt, egyszersmind annak rosz következéseit megjövendölték, s a világ Üdvözitőjének eljövetelét eleve jelentgették. V. ö. PRÓFÉTA. Összetételekben: jövendölő, jövendőmondó, jövendőt mutató, pl. jós-álom.
