JUH, (1)
JUH, (1) fn. tt. juh-ot, harm. szr. ~a. Hasonlít hozzá a sínai jáng, török kojun, csagataj kojï (honnét kojcsï am. juhász) avar eu, finn uulai, görög οις latin ovis, némely német szójárásokban: Euwe, Uewwe, Auwe, angol ewe (olvasd: jú), szláv ovecz stb. Eredetileg ih, s a régieknél így is fordúl elé számtalanszor; s innen ihász. Somogymegyében, Endréd helységének határában van egy dűlő, melyet ihállásnak neveznek, mert egykor ott ihaklok voltak. Az ih lehellet mintegy kifejezni akarja azon állatnak, melyet jelent, egy részről feltünőleg sebesen lélekző természetét, kivált meleg időben, más részről annak gyöngeségét és szelidségét is. A juh azonban nagyobb hangzatossága miatt divatosabb. Jelent világszerte ismert nyájas állatnemet, mely az emlősök, és hasított patások neméhez tartozik, s gyapja miatt leginkább becsültetik. Hímje, melyet kosnak neveznek, üres, tekervényes szarvai által különbözik a nősténytől. Egyébiránt a kosok szarvai, a fajok különbségéhez képest különböző alakúak. Vad juh, mely vadon állapotban, de szintén nyájanként tenyészik Sziberiában, Afrikában, stb. Szelíd juh. Magyar juh, szőrnemű hosszu fürtös gyapjuval.,Selyem juh, lágy-tapintatú fínom gyapjuval. Kutyaszőrű juh, mely közép a magyar és selyem juh között. Anyajuh, mely tenyésztésül használtatik. Vén juh. Köhög mint a vén juh. (Km.). Olvasott juh. Az olvasott juhot is megeszi a farkas. (Km.). Juhokat őrizni, legeltetni. Juhokat sózni, fejni, nyírni. Bibliai és egyházi képes beszédben jelenti a hiveket, mennyiben papjaikkal, átv. ért. pásztoraikkal viszonyban állanak. Mondá neki (Péternek Jézus): Legeltesd az én juhaimat. (János 21. 17.) A jó pásztor lelkét od’ adja juhaiért. Örvendjetek, mert megtaláltam az én juhomat, mely elveszett vala. (Lukács.) Köz prózai nyelven: birka v. birke.
