KABALA
KABALA, fn. tt. kabalát. Megegyezik vele a latin caballus, szláv kobola v. kobila, olasz cavallo, cavalla, franczia cheval stb. Jelent kancza-lovat; Udvarhelyszéken mindenféle lovat is. Eke-kabala am. ekeló; Csíkban: kételen (= kénytelen) csuszó. A persában kalaba am. eke. Kriza J. szerént, ha a matoláló vétségből azon egy nyomban kétszer veti a fonalszálat, mondják: kabalát vetett. Erdélyben divatozó szó, honnan ezen erdélyi helynevek is: Kabalapatak és -pataka, Kabalahágó (hegy neve) stb.
