KÁBÍT
KÁBÍT, KÁBIT, (káb-a-ít) áth. m. kábít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Kábává tesz, azaz, butít, az észt eltompítja, az elmeerőt rendes működéseire képtelenné teszi. Az erős ital, a nagy gőz, a szüntelen ágyumoraj elkábítja az embert. Átv. ért. mondjuk oly tárgyakról, melyek az elmét elfogulttá teszik, vagy az akaratot bal útra térítik. Álokoskodással, czifra beszédekkel kábítani a hallgatóságot. A kűlfény, és dicsőség elkábította őt.
