KACSKARING
KACSKARING, (kacs-kar-in-g) fr. tt. kacskaring-ot, barm. szr. ~ja. Alkotó részei, a görbeséget jelentő kacs és kar (kör), a mozgást jelentő in és gyakorlatra mutató g képzők. A székelyeknél ó végzettel karingó (=keringő) magában is divatozik s am. örvény. (Kriza J.) Jelent általán oly tárgyat, melynek alakját ide-oda hajló, görbedő, egymásba fonódó vonalak képezik, milyenek némely növények tekergős kacsai vagy a ruhákra varrott czifra sujtások vagy fodrokba hajtogatott hajfürtök. A természetrajzban jelent hüvelyes növénynemet a két falkások seregéből és tízhímesek rendéből, mely déli Európában a szabad mezőkön tenyészik, s melynek hüvelyei görbék, s a skorpio farkához hasonlók. (Sconpiuros. L.)
