KAFTÁN
KAFTÁN v. KAFTÁNY, fn. tt. kaftán-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. A törökök s több más keleti és déli népek hosszú felöltő köntöse. „Meggyszinű, ezüsttel varrott selyemkaftán volt a testén.” (Faludi.) „Igen deli ember, tartja atlasz kaftán.” (Gyöngyösi). Hindoglu török-franczia szótárában am. a franczia volant, t. i. könnyü felső öltöny. Eléjön Abuskában is: kaptan mint ruhanemű, melynek gyöke kap már jobban egyezik a kaput szó, sőt magas hangon a köpeny szó gyökével is.
