KÁKOMBÁKOM
KÁKOMBÁKOM, iker fn. tt. kákombákom-ot. Az ákombákom szó k előhanggal. Fölveszi a külön-külön ragozást is. Minek semmi értelme, se eleje se veleje, líromlárom, csigabiga. Holmi kákombákomot, összefirkált. Beszéde csak olyan kákombákom. Mondják különösen némely babonás szókról, és taglejtésekről. Kákombákomokat csinálni. V. ö. ÁKOMBÁKOM.
