KALANTYÚ (kal-am-ty-ú = kal-am-t-ó) fn. tt. kalantyú-t, harm. szr. ~ja. Eredetileg kalantó mint csergetyű csergető, fergetyű fergető, csikoltyú csikoltó stb. Törzsöke értelménél fogva jelent általán görbe, meghajlott alakú eszközt; különösen 1) Forgó fazárt a falusi ajtókon, mely rendesen félhold alakú szokott lenni; 2) Görbe fát, mely a sövényt az ágashoz szorítja vagy maga a sövénytartó ágasfát. 3) Ablakkalantyú, am. ablakfogantó, vagyis görbe végü vas rudacska, melylyel az ablakot kiakasztják. 4) Tisza mellékén marokorsó, marokban forgatni való orsó, melylyel a pakrócznak valót vagy keztyűnek, süvegnek valót is fonják; ugyanez Pécsett: verecsen mintegy összeverő szerszám. 5) Balaton vidékén am. veder vasa, mely a kankalék karikáján megy keresztűl, és félhold alakú. Máskép: kallantyú.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.