KED, (2)
KED, (2), elvont vagy elavult gyöke, kedv, kedves, kedély, szóknak és származékaiknak. Önállólag ,indulat‘ értelemben találjuk a költőnél ebben:
„De kajánul féltékeny kedében,
Vad kaczajjal a király felel.“
Vad kaczajjal a király felel.“
| Garay. |
Rokon vele a lágyított kegy. V. ö. KEDV, és KEGY.
