KEDÉLY
KEDÉLY, (ked-ély) fn. tt. kedély-t, tb. ~ěk v. ~ek, harm. szr. ~e. Szerencsésen alkotott és kapva kapott s általán elterjedt új szó. Jelenti az embernek mind lelki mind érzéki öszves vágyó tehetségét vagyis inkább állapotát, indulatját, melyben az akarat a vágyakkal jő küzdésbe, azaz a kül- vagy bel érzékekre ható benyomások az embert akaratlanul is magokkal ragadják. Jó, nemes, gonosz kedély, mely t. i. jóra, nemesre, gonoszra tör. Víg, szomoru, mély kedély. Kedélyre ható zene, ének. Gyöke az érzéki tehetségre vonatkozó ked. V. ö. KEDV.
