KELEP, (kel-ep) fn. tt. kelep-ět, harm. szr. ~je. 1) Elavult törzsöknév, melyből kelepcze származott, s ennek alapértelme görbeség, bonyolodás. 2) Hangutánzó, melyből lett kelepel, s jelent zörgető faeszközt, milyet pl. a katholikusok templomaiban nagy csütörtöktől nagy szombatig harangok, csengetyük helyett használnak, keményebb hangon kerep, kerepelő; továbbá a gólyamadárnak hosszu orrát, és tompa fahangját. Rokon vele a kalapál igének kalap törzsöke, s evvel ismét azonos értelmü a héber kelapóth és tót klapati.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.