KÉR, (1)
KÉR, (1), elvont gyöke kéreg, kérész és kérődzik szóknak, de él önállólag is számos helynevekben. Eredeti értelme az elsőben kétségtelenül: ker, kör, de ez utóbbiakban is az hihetőleg oly fekvési tulajdonságban áll, melylyel mind ezen helyek birnak vagy eredetileg birtak, mit közelebbről csak mind ezeknek tájismerete által lehetne ugyan egész bizonyossággal meghatározni, azonban előleg is feltehető, hogy a kört jelentő ker megnyújtva kér lappang e helynevekben is, mintegy (akár a természettől, pl. hegyektől, akár mesterségesen is) körülvett. Vajjon nem voltak-e hajdan ezen helységek vagy határaik sánczokkal, vagy árkokkal kerítve? Vagy nem-e nagyobb területekből kikerekített birtokok?
