KÉRĚG, (kér-ěg) fn. tt. kérget, harm. szr. ~e. Kicsinyezve: kérgecske. Gyöke a kört, kerületet jelentő ker. Egyezik vele gyökben a latin cortex, és crusta, szanszkrit karttis (bőr), hellén κρως. 1) Tulajd. ért. a növénynek, különösen a fának legkülső héja, takaró hártyája, mely derekát vagy ágait körülkeríti. Vastag, vékony, sima, cserepes kéreg. Lehúzni a fa kérgét. Annyit használ, mint ebnek a fakéreg. (Km.). V. ö. NÖVÉNY. 2) A csizmákban, sarukban azon kéreg darab, melyet leginkább a hársfáról szoktak lehántani. Kinyomni a csizma kérgét. A kéreg nyomja, szorítja a sarkát. 3) Az emberi tenyéren vagy lábtalpon, lábsarkon megkeményedett bőr. 4) Átv. ért. valaminek külseje, fölszine. Ez a dolognak csak kérge, nem veleje. Ő a dolog kérgén rágódik egyedül.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.