KÉRETĚZIK
KÉRETĚZIK, (kér-et-ěz-ik) k. m. kéretěz-tem, ~tél, ~ětt. A régieknél am. a mai ,kéredzik,‘ vagy egyszerü ,kér‘. „Midőn bemenne, kéretezék (petiit) hogy szabadság adatnék ő neki éjjel és villamodat előtt kimenni.“ Bécsi cod. „Vagyon harmad napja hogy kenyeret nem ett, ugyan sír némellyik, úgy kéretezik tűlem.“ 1556-diki levél. (Szalay Á. gyüjt.).
„Nagyon foga (= kezde) ivőteni,
És az várban kéretezni.“
És az várban kéretezni.“
| Katalin verses Leg. (Toldy F. kiadása.) |
