KESERĚDÉS
KESERĚDÉS, (kes-er-ěd-és) fn. tt. keserědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Tulajd. ért. a testnek azon állapota, midőn keseredik, vagyis keserü ízt kap. A bornak, mustnak üröm általi keseredése. Némely gyümölcsök a rohadás által keseredésbe mennek át. 2) Átv. ért. a kedélynek azon állapota, midőn valamely kellemetlen benyomás visszataszító érzést gerjeszt benne, mely által mintegy ízetlenné válik, s néha panaszra, sirásra fakad. Elkeseredés.
