KITÉP
KITÉP, (kitép) ösz. áth. Tépve kiszed valamit, különösen vékony szálu testeket. Kitépni az ősz hajszálakat. Kitépni a gyönge növényeket. Kitépni a madár tollait. Kitépni a szövet rojtjait. Az urak vesznek öszve, s a jobbágyok haját tépi ki. (Km.). (Humiles laborant, ubi potentes dissident). Átv ért. bizonyos érzelmeket gyökerestül kiírt. Kitépni a szívből valaminek emlékét. V. ö. TÉP.
