KOBAK, (kob-ak kob vagy kop gyöktől, melyből kopács is ered) fn. tt. kobak-ot, harm. szr. ~ja. Máskép: kabak s ez alakban él a török nyelvben is. 1) Eredetileg jelent általán valamely takarót, kopácsot, mely utóbbival hangokban is rokon. A törökben is kabuk amattól igen csekély eltéréssel am. héj, kéreg, kopács. – Különösebben: pedig 2) Diószeghi szerént olyan húsos vagy néha száraz falu gyümölcsöt (magrejtőt), melynek magvai belül a fal oldaláról rövid küldöksinórokon nőnek ki, pl. tök, dinnye, ugorka (pepo); vagyis Gönczy Pál szerént a csészével összenőtt s vele együtt kifejlett, rendszerént 3 rekeszű bogyót. 3) Jelent gömbölyű, vagy rétes kereskségü ivóedényt, milyet az utasok, különösen a katonák szoktak hordani magukkal. Ilyen az úgynevezett lopótökből készített edény. Rókus kobakja, mert ezen szentet oldalán kobakkal festik. Csak annyi neki mint hajdú farán a kobak. (Km.). Átv. és gúnyos ért. emberfej, kivált ha nagyon gömbölyű; ,üres‘ mellékjelentéssel is. Nagy kobakja van. Kobakjára alig talál kalapot.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.