KOH

Full text search

KOH, fn. tt. koh-ot, harm. szr. ~a. Általán a kovács-, lakatosféle stb. mesterembereknél a tüzelő, v. tűzhely, v. tűzfészek, melyben égő szén között a vasat tüzesítik. Különösebben a bányákhoz tartozó épület, melyben az érczes ásványokat tűz által megtisztitják, s az elválasztott érczet tömegekké, rudakká képezik. Vaskoh, melyben a vasat kiégetik, és kikoholják.
„Fegyverein kovácsnak,
Izzadoz koha.”
Vörösmarty.
Rokon vele a latin coquo, német kochen, Küche, finn koho stb. Akár a hőtől, hevitéstől, akár a hevített ércznek verésétől, koholásától vette nevét, mindkét esetben gyöke (Adelung szerént is) a hangutánzó ko. Tájdivatosan koha, kohó; ez utóbbi az irodalomban is el van fogadva. Ugyanez értelemben rokon vele a magyar gócz, koczik, kova, kotyvaszt, konog, kopog stb. S tőle származnak: kohol, kohnya (konyha), kovács (kohács).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi