KUTAT
KUTAT, (kut-at) áth. m. kutat-tam, ~tál, ~ott, par. kutass. Oly emberről mondják, ki valamit a legnagyobb szorgalommal keres, miszerént mind azt összevissza motozza, forgatja, hányja veti, ami között a keresett tárgyat lenni gondolja. Tájdivatosan: katat. Legközelebbi hang- és fogalomrokonai: kotonoz, kotor. Úgy látszik, a kutat eredetileg kutal, mint mutat hajdan mutal volt, pl. a Münch. codexben a képmutató mindig képmutaló. Ez igének tiszta ku gyökében alapfogalom a görbe, csavargó mozgás. V. ö. KU, KUL, KUM. Használtatik nem csak anyagi, hanem szellemi dolgok keresésére is, különösen tudományos vizsgálódásokra. Őseink régi lakhelyeit, szokásait, erkölcseit kutatni. Régi oklevelek nyomán valamit kikutatni.
