LÁBAL
LÁBAL, (láb-al) önh. m. lábal-t. Lábon megy, gyalogol. Lábalhatsz, míg oda érsz, azaz jó messze van. Mondják különösen tréfából, midőn valaki mintegy szökve elsiet, elillan, ellábal, néha az eb szót is elejbe teszik: el-eblábolt, azaz elsietett, mint az eb, melyre ráijesztettek. Lábalni, meglábalni a vizet, am. lábon menni benne, azaz gázolni; de ez helyesebben: lábol.
