LÁGY, (1)
LÁGY, (1), (la-agy v. lo-agy) mn. tt. lágy-at. Tulajd. ért. mondjuk oly testről, mely a nyomásnak enged, s elébbi helyzetéből mintegy tovább mozdúl. Lágy kovász, kenyér, viasz. Lágy vánkos, párna, pamlag. Lágy föld, mely a lábak alatt süpped.
„Mint az evet felültében,
Meg sem mozdúl lágy nyergében.”
Meg sem mozdúl lágy nyergében.”
| Faludi. |
„Lágy kenyér az eledelem.”
| Vörösmarty. |
Ellentéte: kemény. Innen szélesb ért. minek részei szilárdan öszve nem állanak, hanem szétterjednek, folynak, pl. lágy tojás, lágy has. Még szélesb ért. amivel könnyü bánni, mi a külső erőnek nagyon nem áll ellent. Lágy fa, melyet könnyü hasogatni, faragni. Lágy vas, melyet nyujtani, hajtogatni lehet. Átv. ért. 1) a maga nemében nem erős, nem visszataszító. Lágy meleg, eső, víz. Lágy idő, szellő. Lágy tél, mely a szokottnál melegebb.
„A hűs pataknak bús zuhanásai,
A lágy fuvalmak lengedezései
…
Elfogtak egykor.”
A lágy fuvalmak lengedezései
…
Elfogtak egykor.”
| Dayka. |
„A puszta vár bús omladékain,
Nyögdelő lágy szellő neked harmonia.”
Nyögdelő lágy szellő neked harmonia.”
| Berzsenyi. |
2) Az emberi kedélyre és akaratra vonatkozólag, mi a benyomásoknak könnyen enged. Lágyszivü gyermek, nő. Különösen, mint hibás tulajdonság, mondják oly emberről, kiben nincs szilárd akarat, ki gyöngeségből, gyavaságból engedékeny. Lágy apa, ki gyermekeinek kelletinél többet enged. Lágy elüljáró. Lágy pásztor alatt gyapjat rúg a farkas. (Km.) Ellentéte: szilárd, szigorú, kemény. 3) Nyelvtudományi ért. oly hangok, melyek kiejtése gyöngébben hangzik, úgymint a j, v, h, melyek az önhangzókhoz legközelebb állanak, sőt a j az i-vel, a v az u-val minden nyelvben igen gyakran fölcseréltetik, továbbá a j-vel elegyültek ú. m. a gy, ty, ly, ny; hasonlóan lágyabb a b v, mint a p, f, lágyabb a d g, mint a t k, stb. Ez utóbbiak közöl b, v, d, g különösebben szelídeknek is neveztetnek a p, f, t, k pedig amazokkal ellentétben keményeknek; amazok kiejtésében a levegőt a mellből kilehelve, emezekénél a szájból kilökve bocsátjuk át. 4) Zenében lágy hangok, melyek a kedélyben gyöngéd érzéseket gerjesztenek, különösen ha az alaphanghoz kisharmad vétetik. Mind ezen jelentésekből az tünik ki, hogy a lágy szóban alapfogalom az engedékeny mozgás, megindulás, (V. ö. LÁGYIG), melyet a la v. lo gyök fejez ki, nemcsak ezen, hanem több más szavainkban. (l. LA, [2]). Ezen gyökből ad v. agy képzővel lett lád v. lágy (la-ad, lo ad v. la-agy, lo-agy), mint irid, irígy, szelíd, szelígy stb. Ily hangi és fogalmi öszvefüggés létezik a német weich és weichen között. V. ö. PUHA.
