LAJTORJA
LAJTORJA, fn. tt. lajtorját. Két párhuzamos rúd, melyeket fokonként hengerded czövekek vagy léczdarabok kötnek öszve, s mely arra való, hogy fel s alá lehessen járni rajta. Tizenkét fogú (fokú) lajtorja. Lajtorján menni a kazalra. Keresztben viszi, mint lédecziek a lajtorját. (Km.). Az igen hosszu emberről tréfásan mondják: Olyan, mint a lajtorja. Jákób lajtorjája, melyen angyalokat lát fel s alá járni álmában. A német Leiter után képzett szó, máskép: létra. Tiszta magyarsággal: lábtó.
