LAKOL
LAKOL, (lak-ol) önh. m. lakol-t. Bünhödik, büntetést szenved valamiért. Ifjuságunk bűneiért vénségünkben lakolunk. Várj várj, még ezért lakolsz. Kiki magáért meglakol. Atyáink vétettek, s mi lakolunk értök. Igen valószinü, hogy ezen igének lak gyöke egy a vendégeskedést, jól evést ivást jelentő lakik igével, és hogy ‘lakol’ gúnyos megfordított értelemben használtatik, mint a kap ige, midőn fenyegetve mondjuk, majd kapsz, kikapod a magadét. Így midőn azt mondjuk valakiről: jól járt őkeme annyit is tesz, hogy roszul járt. V. ö. LAK, (1).
