LAM
LAM, fn. tt. lam-ot, harm, szr. ~ja. Megegyezik vele a gömbölyűbb ajakkal ejtett lom. Jelent általán aláfityegő, lelógó, lenyúló, különösebben lecsepegő, lecsurgó valamit. Ezen jelentéséből érthetők a következő szók: lamos, lampos, lanyha; s a zártabb hangú lomb, lomha, lomp, lompos, loncs (lomcs). Különösen jelenti az igen átázott testből lecsepegő nedvet, vagy az átázott testnek meghiggadt, meglágyult, s ennél fogva aláfityegő, alányuló részeit, rostjait, rongyait. Szélesb ért. akármi más okból lelógó részeket. Innen: lamos a gatya szára, ha vizes, sáros; lamos a fa, midőn télen a zuzmara jegeczei fityegnek le róla; lamos kutya, melyről a csömbölyékes gubás szőr alá lógázkodik stb. Gyökre és alapfogalomra nézve megegyezik vele a német Schlamm, Lump, lummeln, s rokon a latin lacer, lacinia la gyökeleme.
