LÁMPA
LÁMPA, fn. tt. lámpát. Különféle anyagból készíthető edény, melybe olajat, zsirt vagy más égékeny testet tesznek, s az abba mártott belet (kanóczot) meggyujtják, hogy a sötétségben világitson. A légszesznemű testek pedig kanócz nélkül is égnek. Részint hogy hordozható legyen, részint a levegő lobogtatásainak elháritása végett, rendesen tokja is van, pl. üvegből, bádogból, rézből stb. Templomi, utczai lámpa. Hintói lampa. Lámpába olajt tölteni.
„Reményem eltünt, mint mikor a torony
Lámpája, az éjnek vad zivatarja közt
Ellobban.”
Lámpája, az éjnek vad zivatarja közt
Ellobban.”
| Kazinczy Ferencz. |
Idegen eredetű szónak látszik, egy a hellén-latin lompas, és német Lampe szókkal, egyébiránt ha közvetlenül idegennek tartjuk is, de közvetőleges törzse ‘lán’ vagyis az n ajakhang előtt m-mé változván lám; megvan a magyar láng, lángol szókban is. V. ö. LÁMPÁS.
