LÁNCZOS
LÁNCZOS, (láncz-os) mn. tt. lánczos-t v. ~at, tk. ~ak. 1) Lánczforma. Lánczos boltozat. 2) Lánczczal ellátott. Lánczos iga, tézsla, saraglya. Lánczos kút. Lánczos gömb. Lánczos bot. Ezüst lánczos mente. Használtatik káromkodási pótlékul is, mintegy megvetőleg valamely lelánczolt emberre, mint gonosztevőre, vagy lelánczolt mint mérges állatra vonatkozva. Kutya lánczos! Ejnye lánczos, lobogós! Lánczos adta, teringette!.
