LÁNDSA
LÁNDSA, fn. tt. lándsát. Hosszu nyársforma fegyver, melyet öklelő harczban, harczjátékban vagy vadászatban is szoktak használni. Minthogy lényegére nézve alig különbözik a dárdától, kopjától, dsidától, innen e nevek köz használatban fölcseréltetnek. A Müncheni codexben így van irva: láncsa. A latin lancea után alakult, valamint a német Lanze, franczia lance, olasz lancia, angol lance. Szintén ide tartozik a hellén λ⌠γχη is. Eredeti magyarul: dárda, melyben megvan a szúró eszközt jelentő ár, valamint a nyárs és kárt (gereben) szókban; továbbá a régies szucza v. czucza v. csucsa.
