LANKÁS
LANKÁS, (lan-ka-as) mn. tt. lankás-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Eredeti tulajd. ért. az ellennyomuló erőnek engedő, alatta mintegy lankadó, fáradó, vagy áth. ért. ami lankaszt, fáraszt, pl. lankás út (Szabó D.). 2) Szokottabban am. ligetes, berkes, bozótos, mi rendesen süppedékeny, lejtős szokott lenni. Lankás rétek, legelők, tópartok, érmellékek.
