LANTOS, (1)
LANTOS, (1), (lant-os) mn. tt. lantos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Lanttal ellátott, kinek lantja van. Lantos hangművész, zenész. Lantos leány. 2) Különösen ki lant mellett énekel, dalol, nevezetesen oly költő, ki alanyi (subjectiv) érzelmeket dalokban, énekekben stb. fest vagy énekel. Lantos költő. Hasonlóan ide vonatkozó költői müvek. Lantos versek, költemények. Lantos költészet.
