LAPU, (2)
LAPU, (2), (lap-u) fn. tt. lapu-t, tb. ~k, harm. szr. ~ja. Széles, népies ért. terebélyes levelü, azaz nagy lapokat növesztő növény. Így nevezik lapunak tréfásan a dohányt is. Ilyenek: marti lapu, szamár lapu, szomjuhozó lapu, tövises lapu, vizi lapu stb. Szorosb növénytani ért. a bojtorjánok egyik faja, melynek gyökérlevelei nagy-labodásak, s bóbitája sertés, szurós, ragadós, bogácsos (arctium lappa); köznyelven széles v. keserü lapu. V. ö. LAPI. Egyezik vele hangban a latin lappa, a szláv lopuch, s a német Lappen, mennyiben ez is lapos testet jelent.
