LE, (3)
LE, (3), jelenti azon pontot, irányt vagy helyet, mely bizonyos pont, irány vagy helyhez képest alantabb fekszik, a mely felé, vagy melyhez a haladás, mozgás történik. Egyenes ellentéte: fe v. fě v. fö. Innen ezen ellentétek is: lenn, fenn, v. lent, fent, lejebb v. lelebb (mint Mátyusföldén mondják) és felebb. Vas vármegyében így is szólnak: erre lenek tarts, arra fönek menj. Ezekből az tünik ki, hogy a le nem csak helymutató határzó, hanem egyszersmind név is, valamint ellentéte fe, mint a régi nyelvemlékekből tudjuk. Felveszi a fokozást is: leebb v. lejebb, v. lejjebb v. leglejebb, Mátyusföldiesen: lelebb v. lellebb. Megfelel neki a vastaghangu megfordított al. A le jelennen csak határozó és igekötő gyanánt használtatik, mindenkor aláfelé mozditó vagy mozduló jelentéssel, és pedig nem csak tulajdon, hanem átvitt értelemben is, pl. leszólani valakit. Közvetlen származékai: lef, lefeg, leffentyű (az alálógás fogalmával), lejt, azaz leít, lejtő (declivis), les, minthogy a lesben ülő, magát meghúzni, lealacsonyítani szokta, innen latínul is: subsessa vagy insidiae (a sedeo igétől). l. LES. Rokonai a vastaghangu la és lo e származékokban: laf, lafog, lant, lanka, lankad, laj, lajha, lanyha; lohad, lom, lomha, lomp, lóg, mert mind ezekben az aláhajlás alapfogalma rejlik. Mint indulatszó nemcsak helyi, hanem polgári s erkölcsi alacsonyítást is jelent, pl. Le vele! Le a czudarral! Le innen!
