LEBĚG
LEBĚG v. LEBEG, (leb-ěg) gyak. önh. m. ~tem, ~tél, ~ětt. Mondjuk könnyü, vékony testről, midőn elterjeszkedve gyöngén, s alig észrevehetőleg mozog, különösen a víz szinén, vagy a levegőben. Lebeg a gyönge szellő, vagyis gyönge mozgásba hozott levegő. Lebegnek a falevelek. Lebeg a pókháló, fátyol. Lebegnek a magasan szállangó sasok, gólyák, midőn mintegy úszni látszanak a levegőben. A könnyü csónak csak úgy lebeg a hullámok fölött. A hinár a víz szinén lebeg.
„Szendergő porodat béke lebegje körül.”
| Kisfaludy K. |
Ugyanezen értelemmel bir a valamivel lágyabb leveg, melyből levegő (tájdivatosan lebegő) származik.
