LEDŐL
LEDŐL, (le-dől) ösz. önh. Általán, álló helyzetét fekvővel váltja fel. Mondják nem csak állatokról, hanem más testekről is, melyek átv. értelemben állanak; pl. ledől a pudvás fa, ledől a rozzant ház.
„Ledőlt már a nemes Ilion”.
| Berzsenyi. |
Szükebb ért. nyugvás, vagy rövid alvás végett lefekszik. Ledőlt a pamlagra.
