LEÉG
LEÉG, (le-ég) ösz. önh. Mondjuk épületekről, s egymásra halmozott testekről, melyek tűz által hamuvá levén valósággal lesülyednek, alábbszállanak. Leégett a ház, kazal, asztag, baglya. Mondjuk személyről is, kinek jószága tüz által hamuvá lett. E faluban majd minden gazda leégett. Átv. ért. Szégyenében majd leégett arczáról a bőr am. igen elpirúlt.
