LEÉR
LEÉR, (le-ér) ösz. önh. 1) Menve, haladva bizonyos mélységig lejut. Magas hegyről leérni a völgybe. Oly magas hegyorom, melyről három óráig sem lehet leérni. 2) Mondatik valamely nyulékony testről, melynek hossza fölülről kezdve bizonyos mélységig lehat. Ezen ónos zsineg leér a tenger fenekére. A parti fűznek ágai leérnek a vízbe. A szamáron ülő nagy ember lába csaknem a földig leér.
