LEF
LEF, önhangzó változattal lif, laf, mozgást jelentő gyökszó, melyből lefeg, leffen, illetőleg: lifeg, lafog, laffan erednek. Legközelebbi rokonai: leb és lev, mint a lebeg leveg szók gyökei. Egyébiránt ezek közől a lef, (lif, laf), keményebb véghangja miatt némi tompa hang jelentését is foglalja magában. A lef tiszta hangutánzó a lefetel (lafatol) és leffeg, (höbög) származékokban.
