LŐCSE
LŐCSE, fn. tt. Lőcsét; helyr. Lőcsé-re, ~ěn, ~ről. Sz. kir. város a Szepességben, németül Leutschau, mit a földleirók onnan magyaráznak, hogy e városban hajdan mint Lengyelország felé néző véghelyen, lestorony létezett, melyet a németek mint odavaló lakosok Leutschau-nak neveztek. Hát ha a szászok bejövetele előtt Leső volt a neve, s ebből lett csupán önhangzó cserével: Lőse, Lőcse?
