LÖK, (1), (lö-k) áth. m. lök-tem, ~tél, ~ött. Általán, valamely szilárd testet neki lódított eszközzel, vagy valamely taggal megtaszít, magától távolít. Alapfogalom benne a távolító sebes mozdítás, s rokon a lő igéhez. Különösen. 1) Valamely szuró eszközt taszít egy más testbe. Valakinek szivébe lökni a tőrt, kardot. Késsel kilökni a szemet. A dárdát a futó ellenség hátába lökni. A szilaj tinó meglöki szarvával a bérest. Ez értelemben rokon vele a szúrást jelentő mintegy megfordított öklel, és az ök elébe b tétetvén bök. 2) Valamit neki feszített, és neki taszított erővel elvet magától. Ököllel, könyökkel ellökni valakit. Kupjátékban kilökni a tekegolyót. A vetődárdát az ellenség után lökni. A balmot ököllel magasra lökni. Könyökkel kilökni az ablakot, am. kitörni. A finnben lykkään am. lökök; s talán nem hibázunk, ha a görög πλησσω, πληγη, német sehlagen stb. szókat is ide sorozzuk.
Használtatik önhatólag is tárgyesetes név nélkül, mely esetben am. a fennemlített cselekvést gyakorolja, vagy véghez viszi. A kupjátékban legelőször a nyertes szokott lökni.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.