LOTYÓ
LOTYÓ, (loty-ó) fn. tt. lotyó-t. Valamivel lágyabb s kíméletesebb kifejezés, mint a kurva, szajha, ringyó. Hangra és értelemre hasonló hozzá a dunántúli szotyka, azaz elemezve: szotyogó. A logyog és szotyog t. i. körülbelül egy-értelmüek. Úgy látszik, hogy a képes kifejezéseket kedvelő nép vagy azért nevezte az ily személyeket lotyóknak, mert faraikat fintorgatni, s testeiket lóbálni, mintegy lotyogtatni szeretik;vagy a lotytyadságtól azaz lágyság v. petyhüdtségtől; vagy végre lotyó talán am. lótó t. i. férfiak után járó, futó nőszemély. A finn nyelvben luuti. Egyébiránt V. ö. LÓT.
